A tulaj vagy alkalmazott - ezt ilyen helyen sosem tudom eldönteni - kedvesen, erősen törve a magyart szolgál ki, de a flegmasága azért szemet szúr. Sok helyen találkozni ilyesmivel a kínaiakat illetően, ám a miértjére még nem sikerült rájönnöm - és gyanítom, ez most sem fog megtörténni. Van, ahol minden stimmel, és flottul megy, ám itt most valahogy egyik verzió sem tud igazán érvényesülni. 

 
Őszintén szólva az édes-savanyúban nagyot csalódva nem sok időt töltök az Euroban, sőt, mondhatni, örülök, amikor végre elfogy, ugyanis így legalább van időm elgondolkodni, hogy vajon mi, emberek, miért is ragaszkodunk oly’ nagyon a járt utakhoz? Mi lenne, ha végre egyszer mernénk a járatlant választani annak minden veszélyével és ismeretlenségével együtt? Lehet ugyan, hogy elsőre nem jönne be, de ki tudja… talán a következő alkalommal már igen. És ha így van, akkor már megérte. 
 

Ez a kínai viszont itt és most biztos, hogy nem. Talán legközelebbre jobb lesz, nem tudom, de az nagyon valószínű, hogy nem mostanában térek majd vissza Óbuda egyetlen normálisnak nevezhető bevásárlóközpontjába, azon belül is az Asia Foodba.