Balatonkenese már a koraközépkortól ismert település. A helyiek fő foglalkozása évszázadokon át a halászat, szőlőművelés, és a földművelés volt. Egy 1858. évi térképen felfedezhető a jelenlegi Tájház épülete is, amely az utcavonalon áll, fésűs beépítésben, Sípos Ferenc tulajdonában. Az épület a család tulajdonában maradt egészen 1983-ig, amikor az Országos Műemléki Felügyelőség megvásárolta, majd restauráltatta. A helytörténeti kiállítás 1991. júniusában nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. 

  15

Kattints a képre

A Tájház szerintem nagyon szép, és rendezett állapotban van. A Balaton-melléki népi építészet jellegzetességeit is megtaláljuk az épületen, amely hosszú, keskeny szalagtelken helyezkedik el, és egymenetes alaprajzú, udvarra néző homlokzata mentén három íves nyílású, négyszögű keresztmetszetű oszlopokra támaszkodó mellvédes gádor húzódik. A téglaboltozatú előtér innen nyílik, és a belső szabadkéményes dongaboltozatú konyha egyaránt. Az épületben a konyha van a főszerepben, innen nyílik egy utcára néző tisztaszoba, egy hátsószoba és egy éléskamra. Az épület hátsó részében még találunk egy kamrát, egy kocsiszínt, egy zárt és egy nyitott istállót. Az épület falai vályogtéglából és terméskő lábazaton döngölt földből készültek. A ház teteje hagyományosan készült nádfedeles tetőzete a mai napig ép, és csak kipótlásra került az évek alatt.