Nyár van, szúnyogok hada lepi el testüket az éj leple alatt, miközben emberek küzdenek e testen a túlélésért; a lágy, rezzenéstelen tavon.Árnyékuk akár a kép a kifeszített vásznon, fekszik a tó vizén, mely átélt annyi kínt aznap, míg többszázan átszelték.Majd egyszercsak derengeni kezd az előző napi hajnal képe.Lassan, komótosan mászik fel az égboltra a fényt adó korong.Minden valahogy gyorsabb lesz, de a szél még mindig távolmarad.( Kékszalag)