................... A story még a szalag befutójánál kezdődött....Sajna ki kellett hagynom idén egyéb okokból a szalagot, így gondoltam legalább  abefutón ott leszek. Közeledett egy hajó...jó sötét volt már, pár sör is lecsúszott a srácokkal a parton.....Nem tudtam hova tenni...ismerős volt az orra, de olyan más volt mint amire gondoltam...aztán befutó után ahogy egy refinek a fénye megcsillant a hajó hátsó részén, s feltűnt az a bizonyos, jellegzetes, legendás hátsó ív, egyből a szívem a torkomban dobogott...dehát ez nem lehet  Ő.....s ahogy közelebb ért, egyre bizonyosabb lettem benne, hogy igen, a Gardazzurra az!!!

....tarkóm bizseregni kezdett, s lelki szemeim előtt megjelentek a régi szép élmények.....a viharos Gorla, a tökéletes Triest Open, az edzések a Clan-nal, az éjszakába nyúló szerelések, amikor Déry Attival Patucellitől kapott gyantával és szövettel lamináltuk a keretet a bogliacco-i kikötőben, ahogy megsimogattam mindig vízretétel előtt.....aztán már lelki füleimmel hallottam ahogy Farky vezényel, meg ahogy Füli kiabál a trapézosokkal, s megjelent az a furcsa érzés a tenyeremben amit a leekocsi kötele és a rajtot követő 20percben szétszakadt kesztyű okozott............

Hiányoztak ezek az érzések...sokat álmodtam újra és újra s ezekbe az időkbe "menekültem" vissza mindig amikor tele lett a tudatom a világgal.....egy-egy verseny után fájt minden egyes porcikám, de valami olyan pluszt adott, mint amilyet semmi más nem volt képes azóta sem.

Na de kanyarodjunk vissza a Gardazzurrához . Ezután elkezdtem nyomozni, hogy mi van Vele, kinél van...nem is kellett sokat várnom, mert feltűnt a hajó a Club Aligában.....Ahogy megláttam, ott ringatózni az első keresztmóló végén, egyből elkapott az extázis.....azon a versenyen egy akrossal indultam, s talán ezért is sikerült ilyen jól menni, mert motivált, hogy közelebb s közelebb kerülni Hozzá....

A verseny után megismerkedtem a srácokkal, Béci megmutatta a hajót, mit alakítottak át, s egyszerűen nem tudtam betelni az érzéssel, hogy újra a hajón lehetek......aztán a szemesi regattán folytatódott a történet, a verseny után sokat beszélgettünk a hajóról....s a végén oda jutottunk, hogy a szüreti regattát már velük mentem...

A Badacsony felé vezető futam kellemes volt. Érdekes volt látni, hogy mennyire másképp viselkedik a hajó ilyen "kis" árbóccal s ekkora súllyal alatta.

Frenetikus élmény volt újra vitorlázni Vele.....s folyamatosan jelentek meg lelki szemeim előtt képek halzolásokról, borulásokról....ahogy egyre jobban kezdtem megismerkedni az "új-Gardazzurrával", egyre jobban tetszett....bár sokszor jött az érzés, hogy automatikusan mennek ki a keretre egy halzolás után, de hamar sikerült "aklimatizálódnom" az új helyzethez, a kisebb erőkhöz, az új méretekhez....

Jól esett este, a félhomályban felszállni a hajóra, s újra felidézni a régi emlékeket, hányszor de hányszor futottam át a Farky mögött hihetetlen tempoban, hogy időben elérjem a leekocsi kötelét s rá tudjak engedni.....egyszer csak azt vette észre, hogy elkapott a gépszíj, és már azon kattogtam, mit hogyan lehetne javítani a hajón.....elalvás előtt is csak az járt az eszembe, hogy hova milyen csiga, mi hova kerüljön...

Vasárnap reggel mikor megláttam, hogy friss szél fúj, már alig vártam, hogy vízen legyünk....a rajthoz nem fűznék kommentet, csak annyit, hogy nagyon elkeserített, hogy egy gyakorlott vitorlázók milyen óriási hibákat követtek el, és nem voltak tekintettel senkire. Le a kalappal Kisraus előtt, hogy így megoldotta, s "csak" ekkora kárral sikerült megúsznia...egyszerűen nem értettem miért tolták lefele olyan hajók, akik fél percnél full gázon vágtáztak párhuzamosan a rajtvonallal, s mindenkit letolva azokat akik alattuk voltak ( http://hun286.sekli.hu/M4V01625.MP4) nem csoda, hogy a Princi ennyire beszorult a hajók közé... Remélem ezzel sikerül elérnünk, hogy a Liberáknak és a nagyobb hajóknak minden versenyen szekcionált rajtjuk legyen.

A versenyt magát nem taglalnám, nagyon jót "vágattunk". A Princi hamar meglépett, de nem is akartunk ellene versenyezni. a második helyünket igyekeztünk tartani végig. Kicsit később tudtuk meg, hogy befutottunk Földváron, de örültünk a második helyünknek.

Elindultunk vissza a hajóval, közben taglaltuk a technikai változtatásokat, mit, hogy kellene a télen megoldani a hajón. Tervbe van, egy nagygenerál szegénykén, hogy jövőre sokkal komolyabb teljesítményre legyen képes a Kicsike.

Összegezve hihetetlen élménnyel lettem gazdagabb a hétvégén. 

Köszönöm Béci, Köszönöm srácok, Köszönöm Gardazzurra!!!!

Jövőre egy újabb liberával bővül a balatoni hajól sora, de erről majd később :):)