A kétezres években Balatonfüreden, a SZÖVI-ben állt a hajóm, az egész nyarat, sőt tavasztól őszig amennyit csak lehetett vitorlázással töltöttem. Amikor megépült a Silver udvar, lebontották a bódévárost mely a helyén állt, minőségileg változott meg Füred. Addig egy nagyobbacska város volt a Balatonnál, harmadrangú Siófok és Keszthely mellett. Aztán ezek állva maradtak, Füred meg átkerült az osztrák határ túloldalára. Füred az Nyugat-Európa. A bicikli utak, a sétányok, az épületek, mind olyanok, mint ha Salzburgban járnék. És ennek az osztrákos életérzésnek egy kiemelkedő darabja volt a Karolina kávéház. Persze, ha most felcsapod a honlapját, nagyot csalódsz majd, ez a website messze a kávézó színvonala alatt áll, igazi imázs romból, tanítani valóan igénytelen és rossz honlap. Ne ebből indulj ki. De ne is abból, amit az emberek mondanak a Karolináról. Mert sokakban ez a 00-ás évek végének hangulata maradt meg. Az a Karolina, amiben délelőtt az egyik tulaj, délután a másik szolgált fel. Igazi, osztrákos, svájcias mézes-mázos kedvességgel. Olyan udvariassággal, amelyet nem hallottál magyar pincértől még soha. Megalakult a Silver Yacht klub, szomszédságában a 4 csillagos Silver Hotel, a Balaton part. Az a miliő, amit akkor adott nekünk a Karolina, feledhetetlen. De valami megváltozott.

Még mindig járok a Karolinába. De már keveset. Nagyon keveset. Miért?

Annak idején ott kezdtem a napot, reggelivel, kávéval, és ott fejeztem be, egy esti koktéllal. Mindenkit ismertem, mindenki ismert. Ma már egy évben, ha öt alkalommal beülök a Karolinába, sokat mondok. Abból egy Karácsony környékére esik. Valahogy elgépiesedett, elszemélytelenedett ez Balatonfüred egykor legkedvesebb kávézója. Hatalmasat nőttek, a szomszédos üzleteket mind megvették, bekebelezték. A személyzet is gyorsan változik, amit ismerve a mai magyar munkaerő piacot, nem is csodálok. Nem lehet könnyű, ha viszel egy üzletet, olyan magas szintű kiszolgálással, hogy annak híre országszerte elterjed, és ezt kell átadnod valakinek, aki csak arra gondol, hogy a hónap végén megkapja a bérét. Volt egy évem, amikor én is belenyúltam a rossz munkaerőbe. Elment tőlem egy srác, akit régóta nevelgettem tanácsadónak, és utána csak a silányabbnál silányabb tanácsadókat tudtam alkalmazni. Meg is viselte az üzletmenetet. Az akkori ügyfeleim, pl. a New York kávéház vezetői, azóta úgy emlékeznek a cégemre, mint ahol állandóan váltakoznak a tanácsadók, pedig a cég 70%-a régebben itt dolgozik, mint 6 év…. Nos, ezt látom én is a Karolinában. Megszokok valakit, aztán két hónap múlva már nem is látom. De ez tényleg nem a vezetés hibája, nehéz olyan embert találni, aki minőségben fel tudja venni azt a tempót, amit egy ilyen szintű helyen a vezetés és a vendégek megkövetelnek. Ahogy a New York kávéházban is mindig új embereket látok….