Tihanyi kirándulásunkat járkálva megint beleestünk abba a hibába, hogy farkaséhesen kutattunk valami épkézláb étterem után. Megjegyzem ez egy hétfői nap volt, amikor is nagyon sok étterem például nyitva se tart. Ez mondjuk szerintem elég nagyon hiba a nyári főszezonban, de hát ők tudják. Mi most kibővült létszámmal 5-en kerestünk valamilyen hangulatos helyet. Farkaséhesen egy jó 15 perces járkálás után, már mindenki ingerültebben mondogatta, hogy „Mindegy, csak üljünk már be valahova!”. Valahogy ezek után jött szembe velünk a Kecskeköröm Csárda. A kecskekörömhöz tartozik egyébként egy tihanyi legenda is, amely összefüggésben van a tihanyi visszhang legendájával. Gyanítom, hogy emiatt lett Kecskeköröm Csárda a neve. 

A csárda kívülről nagyon hangulatos fa kerítést kapott és fából készült kaput, amin a cégér lógott. Az ajtóba kis feliratok a nyitvatartásról, és egyéb információkról. Az első, ami megragadja az ember figyelmét a rengeteg virág. Gyönyörű muskátlik és kis cserepes virágok, amelyek nagyon jó hangulatot árasztanak a helyből. Belépve a kapun mindenhol fából készült padok, magyaros terítékkel, illetve a csárda épülete régies nádtetős jellegű, ami csak még inkább dob a hely hagyományosságán. A felszolgálók azonnal kedvesen fogadtak minket, amint leültünk az asztalhoz, már kaptuk is az étlapokat. Azért azt megjegyzem, hogy mindegyik pincér férfi volt, mi pedig 5-en lányok, így igencsak udvariasan történt a felszolgálás. Volt itt közben viccelődés, egy kis kacérkodás, de végig udvariasan, és végtelenül kedvesen.