Beérve az étterem kapuján, kellemes kerthelyiség fogadott minket hétköznap este 8 órakor. Az étterem egyébként minden hétköznap este 9 óráig várja vendégeit. Nekünk valahogy mindig a zárás előtt időpontokat sikerül beidőzítenünk, de ez véletlenül adódik így. Egyetlen egy asztalnál ült még egy pár rajtunk kívül az étterem kinti részén, mi is itt foglaltuk el a helyünket, hiszen az időjárás kellemes volt. Egy perc után meg is jelent az asztalunknál az idős pincér, akinek kissé furcsa viselkedését nem tudtuk hova tenni. Végtelenül kedves volt, azonban valami a beszédstílusában és gesztikulálásában valóban furcsa volt. Az étlapot elénk helyezte, és udvariasan megkérdezte, hogy inni mit kérünk. Jeleztük, hogy először megnéznénk az itallapot is milyen lehetőségeink vannak. Amíg mi áttanulmányoztuk az étlapot és itallapot, ő lassan elkezdte leszedni a kint lévő asztalokról a sótartókat. Számunkra ez kissé sürgetően hatott háromnegyedórával zárás előtt, de biztosan csak előre szeretett volna dolgozni. 

Az étlapot átnézve a választék meglehetősen nagy volt, a legkülönbözőbb frissensültek, hideg-, meleg előételek, levesek, és persze rengeteg féle pizza közül választhattunk. Havi séf ajánlatot szintén kínáltak egy külön papíron feltüntetve. A választásunk végül egy pizzára esett, és egy tejfölös, fokhagymás, sajtos csirkemellre, amit batyuban sütnek, és friss zöldsalátát kínálnak mellé. Az italrendelésnél kisebb akadályba ütköztünk, mivel egy málnás limonádét rendeltünk, illetve szerettünk volna egy pohár rozét meginni, azonban ezzel nem tudtak szolgálni. Az itallapon pedig több lehetőség is fel volt sorolva rozé borból. Ennek fényében, inkább elengedtük a laza fröccsöt, és maradtunk a limonádénál. Készülve a frissítő limonádéra, ha már bort nem kaptunk, újabb csalódás ért minket. Az ital, amit megkaptunk lényegében egy málnaszörp volt, 2 db fél citromkarikával, és 1 db mentalevéllel. Mindezt persze 600 Forintért. Értem én, hogy limonádét nem bonyolult csinálni, de ha egy étterem szörppel dolgozik, és nem sziruppal, akkor az már nem limonádé. Ez sajnos egyre több helyen tapasztalható, hogy nincsenek ezzel nagyon tisztában. Na, majd legközelebb. 

Az étterembe közben egy család érkezett meg zárás előtt fél órával, akik valószínűleg helyiek lehettek, hiszen a pincér nagyon közvetlenül beszélgetett velük a fenti ablakból, le a kerthelyiségbe. Az várakozással eltöltött idő alatt kicsit feltérképeztük a hely adottságait még inkább. Találtunk pár elég leharcolt bútort, és koszos asztalokat. Konstatáltuk, hogy lenne mit helyrehozni a helyen, de még így is valamiért kellemes hangulatú maradt. Az ételre sokat nem kellett várnunk, ami végre az első plusz pontot meghozta az étteremnek. Mindkét főétel friss, és forrón került ki az asztalunkra. 

Az ételről készült véleményt a következő oldalon olvashatod!