A Levendula finom – csak egy kicsit kicsi

És ebből a szempontból már egyáltalán nem is hasonlít az olaszokéra, akik akkora adagot kennek oda a lapátjaikkal, hogy az felér két magyar, úgynevezett hagyományos gombóccal is. Ez úgy nagyjából fél adag lehet, ahogy nézegetem, de talán még annak is kevés. Az ízével minden rendben, érezni, hogy kézműves fagyival van dolgom, nem tucat kacattal, ám ennek (és az árnak) ellenére csalódás a méretbeli hiányosság. Ahogyan az is, hogy bent konkrétan sehol nem lehet leülni, és kint is inkább csak egy díszként szolgáló fehér pad van erre a célra, illetve az elmaradhatatlan lila bicikli, ami leginkább egy kisasszonyos filmet juttat eszünkbe, hisz romantikus megjelenést kölcsönöz használójának. 

Egy darabig még gondolkozom, hogy vajon komolyan gondolták-e, hogy tényleg egy fél fogamra sem elég adagot tolnak az arcomba, de mivel a fagyit hiába szuggerálom, csak nem akar megnőni, inkább elindulok a Vígszínház felé. 
Az legalább nagy.