Nos, akkor a lényeg a napi menüt illetően: egy leves, egy főétel. Teljesen jó (lehetne), ha valaki nagyétű (lenne), de én nem vagyok az, így alkudozni kezdek a pincérrel. Vagyis csak kezdenék, de nem nagyon kell, mert egyből hajlik a szép szóra, és bólint, hogy akkor csak főételt hoz majd, ha végre helyet foglalok valamelyik asztalnál, ami szintén nem könnyű, hisz a bőség zavara az, ami jelen esetben elgondolkodtat: minden hely üres. Így végül az étterem közepe tájékán találok egy olyan lehetőséget, ahonnan belátni az egész bisztrót. 

Amíg telefonálós pincérünk (aki ezt a jó szokását továbbra is tartja) hozza a tejszínes-gombás fogást, egy kicsit körülkémlelek, és eközben elégedetten nyugtázom, hogy a főút zaja nem hallatszik be. A rendezettség és a tisztaság elsőre is feltűnt, a stílussal sincsen semmi gond. Két és fél perccel később viszont már ott tartok, ahol a Solierben vagy a Coralban is tartottam: hogy a manóban hozzák ki ennyi idő alatt a napi menüt?!? 
Értem én, hogy ez nem az á la carte része a történetnek, de akkor is. Látszik és érződik is rajta, hogy nem a frissességéről híres.

És mint tudjuk, ez egy gombát is tartalmazó ételnél alapkövetelmény lenne. Bár az is igaz, hogy amennyi gombát ez tartalmazott… Ízre amúgy nem rossz, de az tényleg egyértelmű, hogy ez most a “kivettem a hűtőből, és bedobtam a mikróba”-verzió volt. A tészta egyes részei kissé hidegek, más részei pedig össze vannak állva. A fotón talán nem látszik ennyire, de a lényeg a lényeg. 

Gyanítom egyébként, hogy ha mondjuk pizzát kértem volna, az nem ilyen gyorsasággal készült volna el (és akkor most azt mondom, hogy szerencsére). Egyszer szerintem azt is kipróbálom majd, mert összességében nem rossz hely a Max Bisztró – még ha lenne is min javítani, akkor sem.