Kedves olvasó(k)! Tudom, és sajnálom, hogy régen jelentkeztem – de ennek oka van, és szeretném el is magyarázni. A junior világbajnokság vége felé, amikor már aranycsoportban vitorláztunk, nem sikerült túl jól mennünk (hanem rosszul), úgyhogy nem akartam magyarázkodni, ideges is voltam a verseny miatt, és nem is volt sok időm. Az utolsó pár nap már nagyon meleg volt, még jobban, mint addig. Utolsó nap még egy jó kis betegséget is összeszedtem. No comment. Az utána következő 4 napos szünetben többet voltam a WC-n, mint a barátnőmmel, meg a családommal. Utána jöttem is le Balatonfüredre. Itt már edzés, készülés az OB -ra.

Első nap a hajó összerakással elég sok idő elment, de délután már vitorláztunk egy kellemeset. Másnapra mindenki várta a nagy szelet. A nagyhajós OB mezőnye, és mi is kihaladtunk reggel a vízre. 6-os szél fújt. Fél óra vitorlázás után elhagytuk a kormány hosszabbítunk. Raumban kipattant, és ahogy Totó a kormány után nyúlt, kiesett a kezéből, de nem borultunk fel  ez is valami. Kimentünk a partra újat szerezni, de mindenki utánunk jött akikkel edzettünk, mert felborultak, törtek, zúztak. Mire mindenki összeszedte magát, már akkora szél fújt, hogy a nagyhajósokat is kihozták. Az „öregek” mértek 30 csomós szelet is!

Délutánig érleltük a gondolatot, hogy kimenjünk. Felkötöttük a parabogyót, azaz azt a labdát, ami meggátolja, hogy lefúrjunk az iszapba, ha felborulnánk. Jól tettük… Kimentünk, és 10 perc után bucskáztunk egyet hátszélben, majd rá 1 órával egyet raumban. De az biztos, hogy életem egyik legjobb siklatása volt. Úgy pumpált az adrenalin, hogy minden kikapcsolt körülöttem. Azt hiszem erre mondják, hogy sebesség mámor! Nagyon jó volt.

Másnap már 2-es, 3-mas szélben pályáztunk, és délután pedig sebességet néztünk.

Most pedig pihenőn vagyunk, nehogy túlságosan ráfeszüljünk az OB -ra. Ígérem, hogy hamarosan újra jelentkezem!