Nagyi Palacsintázója – ahol mindent háromszögletűre hajtogatnak

Kényelmesen beállok a sorba, ami voltaképpen csak két ember jelent (velem együtt), és közben nézelődöm, felmérem azt, amit már kívülről is láttam: kong az ürességtől az egész, talán ha másfél ember ücsörög ott balra hátul, de ők is inkább csak beszélgetnek (a látványos gesztikulálásból erre lehet következtetni). Eközben vadul bámulom a fejem fölé kihelyezett táblákat, hogy mégis mit rendeljek majd, ha kikopnak előlem a sorból. 

Édes és sós palacsinták, üdítők és kávék váltják egymást - utóbbiakból jóval szegényesebb a választék. Ellenben az előttem álló nő már másodjára kér olyat, ami elfogyott. Jelezve persze sehol sincsen, mert miért is lenne? Automatikusan elképzelem, hogy tuti az sem lesz majd, amit én szeretnék, de erre még várni kell pár percet, hogy kiderüljön.

- Kérek három csokisat - szólalok meg végül, amikor a pulthoz jutok, mire az egyetlen logikus válasz ma Nagyinál:   

- Elfogyott. 

Kérek hát másmilyet, valamint egy málnás limonádéval is megpróbálkozom, ami nem nagy kunszt, tekintve, hogy csak ez az egyféle van.