Hogy mikor és miért megy egy földi halandó templomba csak úgy, anélkül, hogy különösképpen vallásos lenne? Van, akinek ehhez szükséges valami konkrét indok, valamilyen magyarázat, és van, akinek elég csak annyi is, hogy: mert jólesik. Lássuk most az utóbbit, melyhez a hely adott volt Rákoshegyen, ahol a templom mellett valami egészen más, érdekes „kalandban” is része lehet bárkinek, akit erre visz az útja.

Nem sokszor voltam templomban életem során, ez tény és való. Mikor engem kereszteltek, mikor házasodtam, és amikor a gyereket tartottuk a keresztvíz alá. Ja, meg persze akkor, amikor barátok vagy ismerősök esküdtek örök hűséget (ami persze megint egy más téma, de azt hagyjuk meg legközelebbre). A rákoshegyi plébánia kellemes környezetben található, és igaz ugyan, hogy ott a főút közelsége, de ez mégsem zavaró. Mögötte is le tud ülni az ember bármikor, hiszen a pados-fás-bokros környezet kedvez az elmélkedésnek, vagy akár egy jó könyvet is simán ki lehet itt olvasni.