Nem, nem szeretnélek eltűrni téged!

Aki ismer, tudja, hogy nagyon nem szeretem, ha az emberek semmibe veszik mások magánszféráját. Van egy szembeszomszédom a Csanakban, aki 7 éve építkezik, flexel, fúr, farag hétköznap, hétvégén, állandóan. Pénze lenne az egész házat mesterekkel egy hónap alatt befejeztetni, menő szoftveres cégnél dolgozik. De nem, ő mindig maga csinál valamit, és mindig kitalál újabb dolgokat, amit az egyébként szuper házon és kerten csinálhat. Apámmal azt beszéltük, nem lehet egy túl jó házassága, ha állandóan kitalál magának valamit, amikor is nem kell a feleségével lennie… Mindegy, ez nem is az én dolgom, de mindenkinek elege van már belőle a környéken, mert 7 évig flexelését hallgatni a hétvégi ebédhez a „jó ebédhez szól a nóta” helyett, az annyira nem vicces. Maga az ember egy kellemes figura lenne, ha nem tojna magasan arra, hogy másokat zavar a hobbijával. A csend és a nyugalom mindenkit megillet, főleg a saját kertjében, de egy étteremben is. Nos, a Smarniban már többször, ismétlem többször kellett megszakítanom az ebédemet, mert mások megzavartak. De mi köze ennek a vezetőséghez? Az, hogy ez csak szervezés kérdése.

A jó példa az egyik kedvenc budapesti éttermem, a Városliget Café. Aki nem tudná, a Műjégpálya épületében található a múlt század romantikáját idéző, nagyon jó konyhájú étterem. De a különlegessége, hogy RENDEZETTEN kutyabarát. Nem úgy, mint a Smarni. Mit jelent a rendezetten? Nos, a VLC kutyakódexet adott ki! Ide kattintva el is olvashatod: Városliget Étterem Kutyakódex. Imádom! Ahogy a kutyákat is. A sajátomat, nem másét. A kutyakódex leírja, hogy egy felelős kutyatulajdonos hogyan viselkedjen a Városliget Caféban. Mert szeretettel várják a kutyusokat is oda, de CSAK AKKOR, ha gazdájuk betartja a Kutyakódexet! Ahogyan nem szeretem azokat az éttermeket sem, ahol az egész teraszon lehet dohányozni, úgy azt gondolom, a tökéletes megoldás a kutyabarát éttermeknél is az, ha a terasz egyik része kutyásoknak fenntartott, a másik része kutyamentes hely. Sem más dohányfüstjét, sem más kutyájának nyalogatását nem kedvelem, miközben feleségemmel romantikusan elmélyednénk egymás aurájában. A Smarniban azonban ez többször is előfordult. Leültem, majd mellém ült valaki egy vagy akár több kutyával is, valaki, aki nem tud kutyát nevelni, és nem ismeri az illemet.

Ez persze nem az étterem hibája, de az igen, hogy nincs kutyamentes rész fenntartva. Gondolom, Gödöllőn kevés a kutyabarát hely, így egyre többször fordult elő, hogy a fenti incidens megtörtént velünk. Korábban a dohányzással kapcsolatban fordult már elő hasonló velem, említettem a tulajnak, megköszönte az ötletet, és felosztotta az étterem teraszát dohányzó és nem dohányzó részre. Így vettem a bátorságot, és a Smarni üzletvezetőjének is jeleztem a kérést. Az elutasítás megdöbbentett: a tulajdonosok szeretik a kutyákat, nem akarnak ezen változtatni. Ember, én is szeretem a kutyákat, de engedtessék már meg, hogy a sajátomat szeressem, és akkor, amikor kedvem van hozzá, ne kelljen másét elviselnem. Nos, bár a személyzet aranyos, a konyha jó, mégsem leszek a Smarni törzsvendége. Néha beugrok azért, de jól körbe nézek, nincs-e kutya a teraszon. Ha van, már vár is a POT bár….