A Gödöllői Szélkakasban – az elmúlt napok éttermeihez képest – vagy negyed óra is eltelik, mire a választott fogást kihozzák. Ez azért bíztató, hiszen a korábbi maximum 5 perces “várakozási idő” nem volt valami jó azt tekintve, hogy mennyi ideig tart egyes ételeket legalább félig elkészíteni frissen. Mindeközben még a pincér sem tolakodó, hanem mértéktartóan udvarias, amit viszont észreveszek, hogy a terítőt talán nem ártana sűrűbben cserélni, mert nem vagyok benne biztos, hogy szeretném tudni, mit ebédeltek itt előttem ketten-hárman, esetleg tegnap. Nem olyan nagy a baj, de ha már elsőre is kiszúrja az ember, akkor azért lehet benne valami.

Közben kihozzák a házias pörköltként feltüntetett B-menüt, és már látványra is teljesen rendben van. Letisztult, abszolúte hagyományos, számomra tökéletesen illik a miliőhöz, ami a Szélkakast áthatja. Íme!

Nos, nem csupán látványra megfelelő, de ízre is finom, még ha nem is pont olyan, mint amilyen otthon készül – de ezt az elvárást azért nehéz teljesíteni. Egy vendéglőtől pörkölt címszó alatt ez a ‘pont jó’-kategória. Nem túl fűszeres, nem ízetlen, nincs szétfőzve a tészta, a hús nem mócsingos, és adag szempontjából is megfelelő. 

Közben folyamatosan gyűlnek az ebédelni vágyók, mindenki teljesen otthonosan mozog, nem valószínű, hogy először jönnének ide. Egy pincér rohangászik fel s alá, mint a mérgezett egér, mégis azt az érzést kelti, hogy mindenkire oda tud figyelni. És ez így is van, hiszen amint befejezem, egy perc nem sok annyi sem telik el, és már ott terem, kérdi, mit hozhat még, vagy esetleg a számlát kérem…

Összességében véve én csak ajánlani tudom a Gödöllői Szélkakast, ha valaki finom ételekre, és egy nyugalmas, beszélgetős helyre vágyik, nem pedig mindenáron ultramodern csillogásra.