Az emeleti részt egy helyes kis faburkolatú lépcsőn érhetjük el, ahol fotelek és faszékek, kerek kis asztalok és megint a polgári stílus jellemez. Sőt, nagypolgári. Első (de második) ránézésre is a Városliget Cafét juttatja eszembe, ahol a hangulat és a színek is a Szépréti cukrászda emeletére emlékeztetnek. Barna és bézs, ezek az uralkodó színek. A zene szól, de nem olyan hangosan, hogy a saját gondolataimat se halljam tőle. 

Perceken belül hozzák is tiramisut és a forró csokit, majd a pincérnő angolosan távozik. És láss csodát: finom mindkettő. Nagyon jó, amolyan valódi forró csoki, ami se nem keserű, se nem túl édes; és ugyanez igaz a sütire is, ami nincs eláztatva, és teljesen megfelel minden tiramisuval szemben támasztott követelménynek. 

Azt gondolom, nincs más dolgom, mint megreggelizni, és közben azon agyalni, mikor is járok erre megint, hiszen ide mindenképpen vissza kell jönnöm. Ajánlom, ti is próbáljátok ki, mert nem okoz majd csalódást!