Sukoró településén, a dobtetőn jól látható a Loyolai Szent Ignác templom tornya, amely a Velencei-tó felé néz. A templomtól szép kilátás nyílik a településre, és a tóra egyaránt. 

Bánd pici települése Herendtől csupán 4 kilométerre található. Itt a falu feletti dombtetőn helyezkedik el az Essegvár maradványa, amelytől a falu egésze belátható. 

Kirándulni, sétálni egy nagyot, közben beszélgetni, vagy csak hallgatni az erdő csendjét… Ez csupa olyan tevékenység, mely testnek és léleknek egyaránt jót tesz; a Gödöllői Arborétum pedig tökéletes helyszín mindehhez. 

Tihany bővelkedik éttermek, és fagylaltozók terén. Sokadik látogatásom során sem volt könnyű eldönteni, hova üljek be éppen. A legtöbb hely tényleg nagyon jó, és Tihanyban ettem életem legjobb fagyiját is. A levendula a település egyik jelképe, és szinte mindent eköré építenek a vendéglátásban. Levendulás sör, levendulás kávé, fagyi, minden levendulás… A legutóbbi látogatásom során a Levendula kávézóba tértem be, amivel már szemezgettem. 

A Bagaméri Fagyizó remek elhelyezkedésével máris a környék egyik legjobbja, hiszen a partról könnyen elérhető, és választéka igen nagy. A fagylaltjuk nagyon finom krémes, tudják, hogyan kell jó helyben főzött fagyit készíteni. Aki szívesen fagyizna egyet a Balaton part mellett, az mindenképp nézzen be a Bagaméribe. 

A maga húsz méteres magasságával a lillafüredi vízesés országunk legnagyobb függőleges esésű vízesése. A vízesés mesterségesen lett kialakítva, mégis csodálatos látnivaló minden évszakban. 

Egerszalókon jártunk, ahol többek között azt is megtudtuk, milyen egy barlanglakásban élni. Nagyon érdekes élményekkel gazdagodtunk, ide el kell mennetek nektek is! 

Székesfehérvár fő jelképe, és történelmi magva a székesegyház alapjain van. A városban járva rengeteg látnivalóban lehet részünk, és utunk során sok történelmi emlék jön velünk szemben a belvárosban. A Szent István-székesegyház az egyik, amit semmiképp se hagyjunk ki. 

Olaszos. Vagy olasz, ez most szerintem mindegy. Kiülős vagy beülős, bár én most maradtam kint, mivel délben elég meleg volt, hiába az október közepi dátum. A piros az uralkodó szín, a pincérek pedig végre nem olyanok, mint a Váci utcában, ahol boldog-boldogtalant leszólítgatnak, hogy ugyan térjen már be hozzájuk. Itt nincs tukmálás, csak mosolygás - mondjuk, hogy majdnem mindenkitől.

Van ez a hely Budán. Cinnamonnak hívják, és már régóta foglalkoztatott, hogy vajon milyen hely lehet. Sok jót olvastam és hallottam is róla, így igen nagy kíváncsisággal tértem be hozzájuk egy reggelire. Reggelire 11 órakor.