Süti- és kávékínálatban nincs hiány. A pult fölötti tábla hirdeti az általános információkat és az árakat, minden mást meg lehet kérdezni, a süteményeket pedig holnaputánig nézegetni, hisz minden ki van szépen pakolva egymás mellé, üvegbúrák és pitésformák társaságában. Kérdezésre elmondják, hogy melyik milyen ízesítésű, és ami nyilván sok cukorbetegnek pozitív élmény lehet: van diétás verzió is. A bőség zavara az, amivel itt most küzdeni kell, mivel egyszerűen nem tudja az ember, mit is válasszon – egyik jobban néz ki, mint a másik. 

A kiszolgálás abszolúte ötcsillagos, és voltaképpen egy olyan kis szelete sincs a Caravellának, melyre azt tudnám mondani, hogy változtatnék rajta. Mondom, ez teljes mértékben szubjektív, de akkor is, ez a hely így jó, ahogyan van. A stílusa pedig magáért beszél: a háttérben a gramofon, az asztalt helyettesítő hajóláda, a régi telefon, a mézaskalácsházikók, a kovácsoltvas dísztárgyak mind-mind arra utalnak, hogy nagy gondossággal és odafigyeléssel válogatták össze őket, és hogy itt bizonyára mindig akad majd valami kedves kis ötlet, amivel még tovább csinosíthatják a kávézót.

És akkor a sütikről még egy szót sem szóltam, pedig lenne mit mondani. Az, hogy finom, az egy dolog. De ez pontosan olyan, mint amilyet otthon is alkot az ember több órás fáradtságos munkával, hogy aztán fél pillanat alatt elfogyjon (hiszen annyira jól sikerül). Az ára középkategóriás, nincs elszállva a valóságtól, bár itt is akad azért olyan tétel, ami kerülhetne kevesebbe. Ezt leszámítva mégis azt kell mondjam: bizonyára gyakori vendég leszek a Caravellában!