Kemencés Vendéglő
A Kemencés Vendéglő - ahogyan én látom
Fotón nagyon hangulatosnak tetszik, de a valóságban sem csúnya. Nyilván tavasszal-nyáron nagyobb itt az élet, és látványosabb a kerthelyiség is, de most, hogy már fagy, egy meleg leves tökéletes tud lenni.
Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra!
Egy kis körítés, amíg odaértem…
Kicsit szomorkás az idő most, hogy november utolsó napjait nyúzzuk, és nyakunkon a tél. Sehol egy árva levél vagy szín a környéken, a madárcsicsergés is már a múlté – legközelebb majd jövő február végén-március elején hallhatjuk újra. Jönnek – mit jönnek, dübörögnek! – a karácsonyi vásárlási lázban tomboló hetek és napok, és azok a felemás érzések, amit sokan az ünnepek túlkompenzálásával akarnak megoldani. Nem értem, miért csak ilyenkor akarjuk szeretni egymást?
Értem én, hogy karácsonyfa, meg millió egy ajándék, meg ugyan, látogassuk már meg a mamát, de miért most? Vagyis pontosítok: miért CSAK most? A karácsonyfa okés, azt aláírom, hogy május közepén nem állítasz te sem, én sem, de még a sarki közértes sem, na, de hogy az ajándékdömping ilyenkor minek, az egy jó kérdés. Attól jobban szereted a srácaidat, ha a 45.000-es LEGO-t teszed a fa alá, és nem a negyed annyiba (sem) kerülő mesekönyv-kollekciót? Szerintem nem. Ahogyan az is enyhén furcsa, hogy szegény mama miért posztolja majd a Facebookra örömkönnyekben kitörve a két ünnep közt, hogy jajjafiamésacsaládjameglátogattakazünnepekkordedrágákvoltakéshogyszeretnekengem. Ha annyira szeretnék őt, nem csak ilyenkor vendégeskednének nála vagy vinnék el magukhoz a nagyit, a nagyi meg nem értékelné fel ezt az egyetlen alkalmat az évben, amikor a tájára néztek.
Na, de vissza a rideg valóságba: hideg van. Déli 12 óra, és 3 fok. Nem sok, ellenben elég kevés. És ebben a hidegben ilyen most a Kemencés Vendéglő belülről:
Mint látjátok: üres. Rajtam kívül a pincér, egy hölgyike a pultnál, és egy épp távozó úr van még fél lábbal az étteremben, és ennyi. Nyilván jönnek majd még, de az is lehet, hogy nem. Mindenesetre a pincér szorgalmasan hozza is az étlapot, amint már nem tobzódom a helyek sokasága miatt, és kitalálom, hova is ülök.
A napi menüt most inkább hagyjuk, nem gondolom, hogy szeretném kipróbálni, mert már a neve sem túl szimpatikus a fogásoknak. Jobb, ha ma egy leves mellett döntök, hisz amúgy is alig van valami mérhető hőmérséklet odakint, és az meg legalább meleg lesz.