Legyen a húsleves, gondolom magamban, majd kommunikálom hangosan is a pincér felé, hogy ez alkalommal ne a telepatikus képességeimre kelljen hagyatkoznom. Vagyis hogy az övéire (hátha nincs neki...). Napi menü ide, á la carte oda, a marha három percen belül az asztalomon gőzölög. 

Hát, ez valami transzfantasztikus! 

Kicsit viseletes már a csésze, ez viszont jelen esetben nem sokat számít, hiszen nem ez most a legfontosabb szempont. Kanál is van hozzá, és ez igazán nagyszerű! Majd kiderül az is, hogy miért…

Hasonlít a marhahúslevesre az íze, tényleg, de valahogyan mégsem az igazi; legalább is nem az, amilyen ízvilágot én megszoktam. Ettől még nem lesz rossz, de legközelebb majd valami mással próbálkozom, hiszen amikor végig böngésztem az étlapot, bőséges kínálatot láttam főtéeleket tekintve, sőt, volt lisztmentes oldal is, aminek bizonyára sokan örülnek a környéken. 

A közben a közeli asztalnál helyet foglaló pár is rendelt már (ők megpróbálkoztak a napi menüvel). A pincér készségesen hozta is az első fogást, vagyis a levest, ám az evőeszköz lemaradt, és az úrnak úgy kellett utána szólni, hogy ugyan, legyen már kedves. Minő kellemetlenség… 

Mindenestre ettől a bakitól eltekintve rendben van a Kemencés. Tiszta és rendezett, a pincér udvarias, így hát valószínűsíthető a visszatérésem. De az is biztos, hogy már csak jövő évben.