Mit ehetünk? 

Az ételkínálat széles, és az étlapon furfangos megnevezésű ételeket találunk. Van itt külön „Növényevőknek” készült ételválaszték, „Repülő állatok húsai”, „Uszonyosok”, és „Disznóságok” is. A megnevezések között találkozhatunk olyannal, mint például: az „Erdőn lelt gombának (tán mérges is) kalapja rántva, házi hasábburgonyával, uborkamártogatóval”, vagy az „Előlem menekülő (vesztére utolértem) kacsának melle petrezselymes burgonyával, lilakáposztával, gyümölcskompóttal”. Személy szerint szeretem, amikor egy hely humorral kezd már az étlapon. Ettől csak biztosabbak lehetünk benne, hogy valamit tudnak itt. Mivel mi húsra vágytunk, ezért a disznóságoknál maradtunk, méghozzá egy „Vaslapon kínzott tarjánál” és egy Szűzérménél házi dödöllével. 

A rendelésünk leadása közben megkaptuk a házi szörpöket is, amit agyagkorsóban szolgáltak fel. Erről nekem a középkor jutott eszembe elsőre, és már alig vártam az ételeket vajon miben kapjuk meg. Sokat nem is kellett várakoznunk a kemencében sült ételek nagyon gyorsan elkészültek. A tálalás azonban a várt agyagedényeshez képest, egy egyszerű fehér tányérra került. Valamiért így sem rontott a dolgokon. A tálalás egyszerű, de nagyszerű. Díszítőelemként az étel mellett csak egy kis balzsamecetet, és piros borsot raktak a tányérra. 

Lássuk az ízeket

Az étel kinézetre rendben volt, és illata is csábító. Megkóstolva rájöttem, hogy nagyon jól választottunk. A rendelt szűzérmém tökéletesen készült. Puha, szaftos és omlós, finoman fűszerezve. A hozzá készült szósz, és a dödölle szintén remek volt. A tarja, a grill zöldségekkel, és a hagymás krumplival ugyanúgy hozta a várt magyaros ízeket. Az adag meglehetősen nagy, nem is bírtuk megenni. Pedig próbálkoztunk. Nagyon. 
 

Az árakért, és az egészségfaktorért lépj a következő oldalra!