Megérkezve kedves fogadtatásban részesültünk, és rögtön az asztalunkhoz kísértek. A hely hangulata kellemes, kis asztalok, kockás terítővel és a falon lévő velencei hangulatú festmény igazán illik az olasz arculathoz. Az egyedüli dolog, ami szembetűnt, hogy igen kis hely maradt az asztaloknak, így nem fér el sok vendég az étteremben.

Az étlapot kinyitva szembesültünk azzal, hogy rengeteg féle étel közül választhatunk, ami ha belegondolunk igen rizikós egy teljesen új hely számára. Az itallap igazi különlegességeket is tartogat, a friss limonádén át, a meggysörig. Külön borlapon választhatunk olasz borkülönlegességek közül, illetve a ház borából, amely árkategóriája normál étterem szintű. Én személy szerint málnás-mentás limonádét választottam, amit friss gyümölcsökből egy pofás kis üvegbögrében kaptam meg. Az étlapot átnézve mindannyian hosszasan tanakodva tudtunk csak választani, hiszen annyi féle étel található meg, hogy igen nehéz a döntés. Míg mi tanakodtunk a pincér egy kosárkában lerakott közénk egy rozmaringos, fokhagymával megkent vékony pizza tésztából készült ropogóst.

Előételnek végül egy borjúmájpástétomot választottunk vöröstonhallal, házi hagymalekvárral és pirítóssal, illetve én egy húslevest kértem házi húsgombóccal megspékelve. Az előételek gyorsan kikerültek az asztalra, de amíg vártunk a ropogtatnivalót is megkóstoltuk. A borjúmájpástétom hibátlan volt, az én levesem viszont kicsit sótlan. Nem egy igazi házi tyúkhúsleves, de egynek elment.

A főételekről a következő oldalon olvashatsz!