Izek, imák, szerelmek

“Emlékeznek a fenti címmel annak idején nálunk is bemutatott film Julia Roberts által megformált főszereplőjére, Elizabeth Gilbertre, aki Olaszországban értette meg azt, hogy a hétköznapi élet mennyire örömteli is lehet? A világot keresztül-kasul bejárt profi sportolóként valahogy én is így voltam ezzel.  Annyira megfogott ez a világ, hogy akarva-akaratlanul elkezdtem felépíteni itt helyben a saját „kis Itáliámat”. Nem volt nehéz, hiszen az alsóörsi szülői ház kertje a szőlővel és a gyümölcsfákkal maga volt a mediterráneum. Arról álmodtam, hogy az itt felépítendő étterem pontosan olyan lesz majd, mint azok a fantasztikus ízeket kínáló, mindenféle mesterkéltségtől mentes, barátságos vendéglők, amelyeket Itáliában láttam. Erről az útról soha nem tértem le semmilyen trend kedvéért, ellenben mindig nagyon odafigyeltem a vendégeim visszajelzésére. 25 évnyi folyamatos építkezés, tanulás és tapasztalatszerzés eredményeként alakult ki az a fajta konyha, amit ma már csak „kárpáccsós”-ként  emlegetnek. Abban, hogy mindez szerencsésen valóra vált, döntő szerepe van feleségemnek, Zsuzsannának, akitől volt szerencsém megtanulni, hogy miben is áll az igazi vendéglátás és konyha. Hosszú éveken át mi ketten – Zsuzsi pincérként, jómagam szakácsként – alkottuk a Carpaccio személyzetét, és bár mára a szakmájukat a legmagasabb szinten űző, elkötelezett kollégákkal egészült ki a csapatom, én ma is itt töltöm szinte minden időmet. Ez ugyan kétségtelenül sok lemondással jár, de a fáradságért busásan kárpótol a vendégek elismerése. Őszinte kritikájuk, hűségük és szeretetük nélkül aligha értünk volna el bármit is. Nekünk a Carpaccio az életünk, és reményeim szerint ez még sokáig így is marad – hogy azután egy szép napon átadjam majd a fehér kötényt valamelyik gyermekemnek.”