Sziasztok!
A backbordot rossz példának találom, mivel jobb csapás, bal csapás, elfogadott, és használt kifejezés még magyar ovástárgyalásokon is. Tény hogy vízen használjuk az idegen kifejezéseket főként rövidségük miatt, de egy megfogalmazott szövegben simán találkozhatunk magyar, magyarosított kifejezésekkel... Igazából szerintem a magyar vitorlás irodalomban kell használni a magyar kifejezéseket, a vízen a megszokott, rövid utasításokat, szavakat kell használni.
Üdv:
Bala

A honosításnak van egy előzménye, a honosodás. A vitorlázás szakszavai elég rendesen meghonosodtak az elmúlt több mint egy évszázad alatt. Nagyon sok ilyen meghonosodott szónak már van magyar megfelelője is, de - amerre én járok - szinte senki sem használja. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene megfelelő magyar szavakat találni, azt úgy is mindenki maga dönti el, hogy melyik kifejezést használja. A gondok ott kezdődnek, hogy sok dolognak (tudomásom szerint) egyáltalán nincs magyar neve: pl. stajerbord, bekbord. Az uszonyokat már említettem. És hát itt van a kíl. Minden uszony kíl, de nem minden kíl uszony. Ez a kifejezés a korábbi hozzászólásomban leírt szerkezeti elemeket foglalja magában, tehát az uszonyt és a tőkesúlyt is. Erre (szintén tudomásom szerint) nincs magyar kifejezés. Persze, kérdés, hogy kell-e?

Bocsánat, értelmesen így hangozna:
"Ezzel a honosítás-dologgal óvatosan kell bánni, mert kétélű fegyver: ha figyelmesebben megnézzük pl. a szlovák szótárt, láthatjuk, hova jut egy nyelv, ahol - az egyszerűség vagy a nemzetköziség jegyében - mindent megpróbáltak átvenni. Ennek fényében láthatjuk, milyen jól jártunk azzal, hogy annak idején nagy gondolkodóink nem vették át egy-az-egyben az idegen szavakat, hanem értelmezték és újakat alkottak (olykor összetett szavak segítségével, olykor "beszélő" szavakkal)."

Ez a honosítás-dologgal óvatosan kell bánni, mert kétélű fegyver: ha figyelmesebben megnézzük pl. a szlovák szótárt, láthatjuk, milyen jól jártunk azzal, hogy annak idején nem vették át egy-az-egyben az idegen szavakat, hanem értelmezték és újakat alkottak (olykor összetett szavak segítségével, olykor "beszélő" szavakkal).
Az imént említett példák egyike-másika kényszerből honosodott meg, ezért nem tartom korrektenek a számítástechnikai kifejezések megemlítését, mivel az egy "nem-cselekvő" és az internetnek köszönhetően országhatárok nélküli tevékenység, míg a magyar nyelvű vitorlás szótár kizárólag magyar anyanyelvűeknek készül(-ne), ráadásul a kedvtelési célú vitorlázásban nem kell sokat beszélni, családtagok ill. a témában járatlan barátok vannak a fedélzeten, akiknek - ha elkél egy apró segítség - könnyebb elmondani bizonyos egyszerűbb feladatokat magyarul, mint német-angolul, magyarázva, mi mit jelent.
Ilyen kifejezés például a "kurtítani" szó, amit Bames elsőtiszt gyakran ordibált James Onedin hajóin, és mindenki tudta, miről van szó, de ha areffelést említjük, a kívülállók értetlenül bambulnak.
A kíl szóval kapcsolatban vannak fenntartásaim: megértettem a felhozott indokokat a többfajta uszony megkülönböztetésével kapcsolatban, de ezek szerintem máshogyan is megoldhatok.
Mindenekelőtt viszont azt kell meghatározni, milyen szavakkal helyettesítsük az idegeneket a vitorlás szakszótárban?
- rövid és lényegretörő szavakkal
- "beszélő" (körülíró) szavakkal

Térjünk vissza a kíl szóra.
A régi fahajók gerince az orrcsúcstól a kormánylapátig (ez utóbbi hiányában a farcsúcsig) volt a tőke. Az erre szerelt súly lett a tőkesúly. Ezek mind rögzített helyzetű alkatrészei a hajóknak.
A kíl helyett én az uszony vagy a lap szót használnám, a Mittelschwert/centreboard helyett mondjuk forgólap lehetne, a Steckschwert/daggerboard helyett csúszólap (dagger+board=tőr+deszka(lap)). Igaz ez utóbbi megkülönböztető kifejezéseket csak ritkán használnánk, mert az ember szerencsére hajlamos az egyszerűsítésre: "Horgonyt fel!" helyett nem mondja azt, hogy "12 kg-os Danforth-horgonyt fel!", még akkor sem, ha egyszerre több horgonnyal van rögzítve a hajó.
A tőkesúlyoknál az anyagot így jelölhetjük: ólomtőke, betontőke, víztőke.
A leereszthető tőkesúly a lift-tőke.
Mit gondoltok a leírtakkal kapcsolatban?

Amikor egy idegenből átvettszó, nagyon elterjedt, akkor azt nyugodtan lehet honosítani. Ebből lesz a jövevényszó. Rengeteg ilyen szavunk van, pl. muszáj, rádió, televízió, telefon, fájl, input, kungfu. Szerintem, ezt a honosítást vitorlázásban is nyugodtan lehet követni. Magyarországon hamarabb volt beksztég, mint fájl. Csak arra kell odafigyelni, hogy következetesek legyünk: a forsztág legyen mindig forsztág, és kerüljük a forstag-ot meg a vorstag-ot. Azokon az idegen kifejezéseken, amelyeknek nincs pontos magyar megfelelője, mint pl. a különböző uszonyoknak, nem ártana elgondolkodni, hogy pontosabban fejezzük ki magunkat.

Két hete már programba iktattam a sztágolás, de a mostani havazás egy kicsi elbizonytalanyított.

Jó szelet mindenkinek!

Egy lényeges dolog lemaradt a kíl fogalmáról: maga a hajótest, a szkeg és a kormánylapát nem tartozik a kílek családjába

A szenvedést azért nem kell komolyan venni. A szótárt azzal a céllal állítottam össze, hogy az angol szavaknak legyen egy pontos magyar értelmezése. Tehát, ha nem találtam olyan magyar kifejezést, ami pontosan megfelel az angol szó jelentésének, akkor egyszerűen csak magyarázatot írtam. Ezt tettem pl. a svertek esetében is. Új szavakat nem akartam alkotni. Ez alól egyetlen kivétel volt, amikor az angol keel (németül Kiel) szót örökbe fogattam, és kíl néven bevezettem a magyar nyelvbe. A ok nagyon egyszerű. A keel-nek két fő jelentése van. Az első a hajógerinc, a másodikra pedig nincs magyar kifejés. Az általánosan használt tőkesúly szó az angol balance/balanced keel megfelelője. A keel szót minden olyasmit megnevezésére használják, amely a hajótesből lefelé nyúlik ki, és az a rendeltetése hogy megnövelje a hajónak az oldalirányú csúszással szembeni ellenállását és/vagy a hajó keresztstabilitását. Ebben az értelemben a svert is kíl, és a motorcsónakok fenekén is találhatók kílek. A kíl szó adoptálására azért kényszerültem, mert a szavak keresése közben találkoztam olyan eredeti igazi angol mondatokkal, amelyeket a "tőkesúly" szó használatával nem lehetett lefordítani. Pl. "Dinghies usually have a movable keel called centreboard or daggerboard." Ha ezt a mondatot úgy fordítanám, hogy a "Jolléknak rendszerint svertnek vagy daggerboardnak :-) nevezett mozgatható tőkesúlya van.", akkor valszeg kedvesen, de főleg elnézően mosolyogna rajtam még egy kezdő vitorlázó is. A "tőkesúlyt" "kílre" cserélve viszont már értelmes mondatot kap az olvasó, feltéve, hogy a ismeri a kíl szó jelentését.
A nyelvújításom mindössze abból állt, hogy a vitorlázók által használt német szavakat a magyar átírási szabályoknak meglelelően írtam le: forsztág, vantni, sott, fok, beksztég (ez utóbbi netes változata a bextég).

Szevasztok!
Nagy, szinte kivághatatlan fába vágtad a fejszédet, kedves Bala, de előbb vagy utóbb mindenképpen össze kell(ene) állítani egy ilyen szótárt. Sajnos a magyar nyelv nem igazán alkalmas (most még) a vitorlázásra. A németből magyarított elnevezéseket azért használjuk, mert muszáj (na, ez is a németektől jött :-)) Elég mókás lenne, ha a hajón valaki a grószsott helyett fővitorla-behúzó kötelet emlegetne egy hatos vagy nyolcas szélben. A szavak jelentésének a pontosságával is van némi bajunk. A magyarban ugye van az uszony meg a svert. A németben és az angolban minden uszonyfajtának megvan a külön neve, pl. Mittelschwert ill. centreboard arra az uszonyra, amelyiket egy excentrikusan elhelyezett pont körüli elforgatással lehet leengedni és felemelni. Az Ópé uszonyát a német Steckschwertnek, az angol daggerboardnak hívja. A hajó aljához rögzített, (többnyire) nem mozgatható uszony a németeknél Flosse, az angoloknál pedig fin.

Most fejeztem be egy angol-magyar, magyar-angol Charterszótár névre keresztelt szótár összeállítását (remélem pénzem is lesz a kiadásr), és elég sokat "szenvedtem" a megfelelő magyar kifejezések hiánya miatt.
Most mennem kell, majd folytatom.
Üdv. mindenkinek
Oldsam

Bár nem hozzám intézted a kérdést de:
- Miért ne lehetne?
Nem arról van szó, hogy "márpedig mostantól mindenki előrefeszítő drótsodronynak hívja a forstagot!", hanem hogy alternatívákat vonultassunk fel, amikből aztán mindenki kedvére válogathat.
Aztán évtizedek alatt vagy változik valami, vagy nem.
A magyar nyelv egyébként sok szép kifejezéssel gazdagodott a nyelvújítás folyamán, amik ma már teljesen beépültek, meghonosodtak.
No nem mind, mert ott is voltak vad ötletek, de az idő kiszórta az életképteleneket.
Én személy szerint irtózom a német nyelvtől, ronda, akadozó, fuldokló-raccsoló nyelv és talán ezért is kerülöm különösen a németből átemelt szakzsargont.
Még az összetettebb vitorlázatú nagy hajóknál is vannak lehetőségek, pl. a kuttereken található csonkavitorla és csúcsvitorla már elfogadott.

Belenéztem néhány szótárba. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárából pl. kiderül, hogy a "nagy" és az "öreg" szavaink jelentései között vannak átfedések.
Osgyáni Rónay Tibor 1917-es Hajós-Szótárában a Groß- = fő- a Baum = fa (Lefelé tartja a vitorlát)
Egy német szótárban a Baum = fa, rúd. a Groß pedig nagy. Tehát a Großsegelbaum, vagyis a nagyvitorla alsórúdja a Großbaum. Mert a vitorlának lehet felső rúdja is, de az már gaff, vagy Raa.
Angolul a nagyvitorla mainsail, vagyis fővitorla. A boom pedig se nem fa, se nem rúd, hanem csak boom. (egy szótárban azt írják, hogy hangutánzó szó :)
Egy tíz nyelvű vitorlás szótárban: bome, bom, boma, bumba és hasonlók is előfordulnak.
Vagyis magyarul: öregfa, bum.
Az "árbóc" pedig árboc, a "spinakker" pedig spinnaker.
Az öreg szótára szerint versenyvitorla (vitorlás versenyhajó külön póznával kifeszített nagyvitorlája).
Spinnakerbaum = versenyvitorlafa (a versenyvitorlát kifeszítő külön pózna) :)